Ismerd meg az első dunai gőzhajó, Carolina kalandos történetét
A magyar gőzhajózás története Carolinával kezdődik. Érdemes megismerni az első dunai gőzhajó kalandos történtetét: az ország csodálta, de volt, hogy elsüllyedt, majd újra szolgálatba állt, de nem tartott sokáig a dicsőség.
Az 1800-as évek elején a Habsburg Birodalom vezetése felismerte, mekkora lehetőségeket rejt a gőzhajtású járművek bevezetése a folyami közlekedésben. I. Ferenc császár 1813-ban hirdetett meg egy rendeletet, amelyben szabadalmat ígért annak, aki a folyókon ténylegesen használható gőzhajót mutat be. Ez a felhívás új lendületet adott a mérnökök és vállalkozók kísérleteinek, s ennek köszönhetően született meg a később Carolina néven ismert első dunai gőzhajó.
Bernhard Antal és Carolnia, az első dunai gőzhajó
A Carolina megalkotásának legfőbb mozgatórugója a porosz származású, ám Pécsett letelepedett Bernhard Antal volt. Az 1779 körül született, Oberrathenből érkező mérnök először 1811-ben hívta fel magára a figyelmet Magyarországon, amikor egy vonóláncos ívhíd építését javasolta a Duna fölé. Később egy innovatív hajómalom-lapátot is tervezett, melyet később összeötvözött egy gőzgéppel: ebből a fejlesztésből született a Carolina. A név feltehetően I. Ferenc feleségére, Karolina Auguszta császárnéra utal, de erről megoszlanak a vélemények.
A hajó építése és műszaki jellemzői
A Carolina 1817-ben készült el a Dráva-parti Sellyén, kiváló minőségű szlavóniai tölgyfából. Kis mérete ellenére – mintegy 13,37 méter hosszú, 3,16 méter széles, és 1,02 méter merülésű – fontos mérnöki újításokat hordozott. “Szívét” egy 24 lóerős (18 kW) teljesítményű, himba nélküli, dugattyús körforgó gőzgép alkotta. Ez a gőzgép a kor színvonalát meghaladó csőrendszert használt a gőz előállításához, amire Bernhard szabadalmat is kapott. A vezérelt lapátú hajtókerék mellett a Carolina fedélzetén gőzcsörlő is működött, amely a vontatásban segítette a hajót – ezt a megoldást később számos más fejlesztés előfutáraként emlegették. A hatóságok külön kiemelték a hajó alacsony fafogyasztását és a kettős biztosító berendezését, ami abban a korban azért volt lényeges, mert gyakran történtek kazánrobbanások a gőzhajókon.
Első próbautak és bemutatók
A Carolina első próbaútját 1817. március 21-én tette meg, majd egy második alkalommal már egy 488 mázsás (közel 24 tonnás) rakományt szállító dereglyét vontatott a Dunán: felfelé 3,4 km/óra, lefelé 17 km/óra sebességgel haladt. Az új találmány híre Bécsbe is eljutott, így 1817 májusában ott is bemutatták, majd július 21-én egy hivatalos vizsgán mérték fel a gőzhajó képességeit – eredményesen. A távolsági próbaútra 1818. szeptember 2-án került sor: a Carolina Bécsből három óra alatt ért Pozsonyba, majd további összesen 24 óra alatt Pestet is elérte, bár a vízi akadályok miatt részben nehézségekbe ütközött.
A szabadalomtól a menetrendszerű közlekedésig
Bernhard Antal 1818. december 31-én kapott 15 évre szóló szabadalmi jogot a Dunán és mellékfolyóin történő gőzhajózásra, amit Saint Leon nevű vállalkozóval közösen bírtak. Először a Dráva-parti Eszék, Újvidék és Mohács között próbálkoztak áruszállítással. A hajó ugyanakkor nem bizonyult elég erősnek a sebesebb folyószakaszok vontatásához, ezért a rakományt gyakran bőgősuszályokra pakolták át. E nehézségek miatt Bernhard hamarosan Budára vitte a Carolinát, ahol átkelő járatot kívánt üzemeltetni a Duna két partja között.
Sajnos 1820. május 9-én a gőzhajó léket kapott és elsüllyedt, csak július 16-ára sikerült kiemelni és rendbe hozni. Pontosan ezen a napon indult el a menetrendszerű átkelő járat: a Carolina reggeltől estig napi 7-8 fordulót tett Pest, Buda és Óbuda között, vasárnaponként a Margit-szigetet is útba ejtve. Az utasokat egy vontatott uszályon szállították – Pesttől Óbudáig az út bő másfél óráig tartott, vissza pedig alig félórás volt a menetidő.
Rövid működés, hosszú távú örökség
Noha az átkelő járat ambiciózus és előremutató kezdeményezés volt, mindössze november 20-ig tartott ki. A népszerűséget több tényező is gátolta: a konkurens hajóhídon az átkelés olcsóbbnak bizonyult, ráadásul a nemesi kiváltságok hiányában a gőzhajó utasainak a hídvámot is ki kellett fizetniük. A forgalom így alacsony maradt, s Bernhard végül visszavitte hajóját Eszékre. A Carolina itt ideiglenesen még a Dráván is közlekedett, hogy a jégzajlás által elsodort hidat pótolja, ám végül – máig ismeretlen okból – elsüllyedt, és 1824-ben már csak roncsként emlegették.
Mindezek ellenére a Carolina rövid pályafutása kivételes fontossággal bír a magyar és a Duna-menti hajózás történetében. Bemutatta, hogy a gőzerő vízi alkalmazása nem csupán elméleti lehetőség, hanem a gyakorlatban is működőképes alternatíva a folyami közlekedés területén. Noha erőforrásai és méretei erősen korlátozták a hajó sikerét, Bernhard Antal mérnöki újításai – a csőrendszerű gőzfejlesztő berendezés, a vezérelt lapátú hajtókerék, a gőzcsörlő – a későbbi, jóval nagyobb és korszerűbb gőzhajók előfutárává tették a Carolinát.

A dunagőzhajózás első gőzhajója. Bernhard Antal pécsi lakos, az eszéki hídvám bérlője építette és működtette 1820-ig. 1822-ben elsüllyedt Eszék közelében. Fotó: A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum műtárgya
E hajó emléke – egy korabeli rajz és a Közlekedési Múzeumban őrzött modell révén – a mai napig őrzi az első dunai gőzhajó úttörő szerepét, írja a Múlt-Kor.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Átírhatja a történelemkönyveket ez a két, 7000 éves női holttest!
Magyar kutatók segítségével tettek meglepő felfedezést a földi élet fejlődésével kapcsolatban
A kutatók szerint egy amerikai vulkán egyre közelebb van a kitöréshez
Egy halálos táncot járó csillagpár a közelünkben fog felrobbanni
Furcsa, római kori temetkezést találtak Dunavecsén
Minden kék szemű ember ugyanazon őstől származik